Tanulmányok azt mutatják, hogy a pozitív óvodai program hosszú távon tartós előnyökkel jár a gyermekek nevelése szempontjából. A szakértők megállapították, hogy a magas színvonalú óvodai programokban részt vevő gyermekek szókincse jobb, olvasási, írási és matematikai készségeik fejlettebbek, mint a többi gyermeké.

Mi több, az óvodába járó gyermekek fejlett szociális készségekkel rendelkeznek, és könnyebben alkalmazkodnak a változásokhoz és az új helyzetekhez.

Sok gyermek számára az óvoda jelenti az oktatás alapját. Ez az az időszak, amikor egyszerre játszanak és tanulnak, két olyan aspektus, amelyben sok a hasonlóság. Az óvoda fontos szakasz a gyermekek számára, és nagy döntés a szülők számára. Ne feledje, hogy az oktatás minősége, amelyet gyermekei számára a fejlődésüknek ebben a szakaszában választ, hosszú távon nagy jelentőséggel bír.

A mondókázás érzelmi feltöltődés is, közös, örömteli élmény, ami erősíti kötődésetek, kapcsolatotok.

A nyelv ritmusának megértése fontos ahhoz, hogy megtanuljunk beszélni. Ezt a mondókák fokozottan segítik, hiszen a ritmusra épülnek. Ezért a mozgásos mondókáknak még nagyobb szerep jut a nyelvi fejlesztésben.A gyerekdalok, de a mondókák is természetes módon fejlesztik a zenei érzéket.A kisgyermek agya úgy fejlődik, hogy a külvilágból érkező ingerekre reagál, az ingerek feldolgozása közben kialakulnak új idegpályák, vagy összekapcsolódnak már meglévő szálak. A ritmus a bal agyféltekét fejleszti, a dallam pedig a jobbat, az éneklés így összhangolja a jobb és a bal agyfélteke működését, ami elengedhetetlen a beszéd, a harmonikus mozgás kialakulásához. Az rendszeres ismétlés segítségével a hosszabb mondókák és dalok is memorizálhatók,  fejlesztik a memóriát,ami pedig a beszéd alapja lesz. Az ismétlés segíti az új szavak beépülését, memorizálását. 

A mesélés fejleszti a gyermek szókincsét, formálja gondolatvilágát, világnézetét. A mese lehetőséget ad a gyereknek, hogy használja a képzeletét. Mesélés közben a gyereknek használnia kell a képzelőerejét, a saját fantáziavilága szerint alkotja meg a szereplőket, a helyszíneket, a szituációkat. 

A mesehallgatás során a gyerek megéli az izgalmakat, a problémákat, és a megoldáshoz vezető utat is végigjárja a mesehőssel együtt. A mese főszereplőjének gyakran gonosz boszorkányokkal, tűzokádó sárkányokkal kell szembeszállniuk, ami szorongást, nyugtalanságot okozhat a gyermekben, hiszen teljesen azonosul vele. Ez a szorongás, félelem azonban csak átmeneti, hiszen ha a gyermek türelmesen hallgatja végig a történetet, lépésről lépésre kibontakozik a történet és eljutunk a boldog végkifejlethez. A mese ezáltal is nevel, hiszen rámutat, hogy a problémás helyzetekben is mindig van megoldás és milyen sokat segít, ha megőrizzük a türelmünket.

A mesék emellett rámutatnak a barátság fontosságára is, hiszen a mesehős általában egy hűséges társ, barát segítségével kerekedik felül az ellenfelén.

A gyerekek, akiknek rendszeresen olvasnak mesét, általában gazdagabb fantáziával rendelkeznek, de nyelvileg is előrébb járhatnak társaiknál: fejlettebb szókinccsel, jobb szövegértéssel bírnak, mint azok a gyerekek, akik nem részesülnek a számukra felolvasott mesék jótékony hatásában. Egyes források azt is említik, hogy könnyebben tanulnak meg ezek a gyerekek olvasni, illetve jobb rajzkészséggel is rendelkeznek. Ez adódhat a fejlettebb fantáziából is, amit a mesék erősítenek.  

A motorikus fejlesztés (sok mozgás) mellett nagyon fontos az alkotás is a kicsi mindennapjaiban. Rajzolni, színezni, gyurmázni, homokvárat építeni, hajtogatni, kivágni és összeragasztani, építőkockából alkotni, és az elkészült remekműnek örülni az egyik legnagyobb csoda, ami egy gyerek életében történhet. Az alkotás nem csak néma tevékenység, a kreativitás kiélésén keresztül a gyermek kommunikál, a vizuális kifejezésmódját próbálgatja. Az egyik legnagyobb lehetősége ez a szabadságának megélésére.

Amikor a gyerek rajzol, fest, épít, vág vagy ragaszt, tulajdonképpen kommunikál. Feldolgozza a korábbi élményeit, kifejezi szeretetét. Egyfajta beszéd nélküli kommunikáció ez, és mivel tudjuk, hogy ebben a korban még nem túl gazdag szókinccsel és verbális eszköztárral rendelkeznek, mondhatjuk, hogy az alkotásuk többet is mond a szavaiknál.

Amikor egy gyerek alkot, számos döntést kell magának meghoznia. Miből készüljön a vár fala, mi tartsa a tetején a zászlót? Legyen vizes árok vagy ne? Be tudjanak-e menni emberek a várba, vagy ez egy magányos hely legyen? No és egy báb, miből készüljön? Tömjünk ki egy zoknit, vattával vagy babbal, vagy inkább tobozból csináljuk, amit egy régi fakanálra erősítünk? Papírból legyen a ruhája vagy szalmából? A kis alkotó ilyenkor kipróbálhatja saját ötleteit, akár egyszerre többet is, és levonhatja a tanulságait, melyik vált be és melyik nem. Egyúttal pedig azt is megtanulja, hogy a helyzeteknek akár több megoldásuk is lehetséges.A finommotorikus mozgások pl. a szem, a száj és az ujjak összehangolt, tudatos, koordinált irányítása. Ezek határozzák meg a tárgyhasználat (olló, ragasztó, ceruza, gyöngyök) és a beszéd fejlődését, majd kihatnak egy fontos, későbbi területre is, az íráskészség elsajátítására.Annál több lehetőséget lát meg az életben a gyermek, minél többet alkot. Ez a képesség pedig, a lehetőségek felismerése, átlátása és a szabad, de „okos” választás az életrevalósághoz igen fontos.

A drámapedagógia játékon keresztül formálja a személyiséget. Célja a kapcsolatteremtés, a kapcsolattartás és a közlés megkönnyítése.

Játék által. Ez jól hangzik, hiszen játszani mindenki szeret. Legalábbis, aki bátor. Ugyanis játszani, merni kell.

Sok gyerek szereti megmutatni magát, szeret felmenni az emelvényre, és azt mondani: nézzétek, itt vagyok, ez vagyok! A legtöbb gyermek azt mondja a szereplésével: „Anya, apa, nézzetek ide! Itt vagyok, ezt tudom, és ezt csinálom, hogy szeressetek!”

Azok a gyerekek, akik drámával foglalkoznak, nem kifelé mutogatják magukat, hanem befelé figyelnek.

 Ha a gyerekeket nem tekintjük egyenrangú félnek, az rosszul eshet nekik. Ilyenkor dühbe, rombolásba menekülhetnek, miközben vágynak a tudásra, tökéletességre. Segíteni kell nekik, hogy megtalálják az értelmes elfoglaltságukat.

A gyerekeknek nem terápiákra – zeneterápia, művészetterápia, játékterápia, van szükségük, hanem egyszerűen biztonságra, szeretetre, megbecsülésre. Engedni kell őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik.

 Zenében, művészetben, játékban gazdag környezetre van szükségük, valamint örömteli és kreatív felnőttek társaságára, akik szeretik munkájukat, életüket, vagyis a világot.

 Erre kiválóan alkalmas a drámapedagógia.

A betűk helyes észlelése feltételezi, hogy a gyermek már képes a látott alakokat helyesen felfogni (hiszen más egy u és egy o betű), és a hallott hangokat is helyesen hallja. 

A gyermeknek látnia kell, mely vonalak, formák alkotnak egy egész betűt, és szükség van arra is, hogy a vizuális illetve auditív háttérből ki tudja emelni a számára szükséges információt. 

Az írott szöveg betűk egymás utáni sorozata. Ezt a sorrendet kell helyesen felfognia és értelmeznie a kisgyermeknek miközben olvas, és íráskor a kiejtett hangok sorrendjét kell helyesen megállapítania ahhoz, hogy le tudja írni a szót.

A hallott-olvasott szöveg megértése, feldolgozása és visszamondása csak akkor lesz sikeres, ha a gyermek képes legalább 10 percig figyelni, és rövid távú emlékezetében tárolni az információkat.

A magyar nyelv adottságainak leginkább azok az olvasástanítási eljárások felelnek meg, amelyek hangoztató-elemző-összetevő módszerrel, a látás-hallás-kiejtés hármas egységében tanítják a betűket, az összeolvasást, és segítségül hívják a szótagolást is.

Ha a kisgyermek örömmel, boldogan megy iskolába, ott sikerek érik (amit nem feltétlenül a hazavitt piros pontok mennyisége mutat meg), és látja, hogy az olvasás-írás örömet szerző tevékenység, akkor ő is mindent megtesz majd azért, hogy ezt minél hamarabb megtanulja.

A kreatív írás:az elnevezés ebben a formában leginkább egy speciális, oktatható tantárgyra vagy tantárgyak összességére vonatkozik, amelyek célja az önálló irodalmi vagy az irodalom határterületeivel érintkező, publikálásra szánt alkotások létrehozására való felkészülés. A kategóriában fikciós és nem fikciós, elbeszélő, drámai és költői művek, valamint esszék és az újságírás egyes irodalmi műfajai is beletartoznak. Az oktatás során általában elbeszélő és költői területre oszlik, a tanulók saját stílusának és látásmódjának kialakítását szem előtt tartva. Mivel a kreatív írás eredeti alkotások létrehozásra készít fel, oktatása a hagyományos egyetemi irodalomtudományos képzésekkel ellentétben kortárs fókuszú és gyakorlatorientált.